Szász Tibor & Klárik Balázs (HU) - Overcharge / Túlterhelés

Klárik Balázs (blaze) motion designer és VJ, valamint Szász Tibor vizuális kreatív programozó első közös kollaborációja a generatív kódrendszerek, a valós idejű képalkotás és a fényművészet határterületeit vizsgálja. A projektben a szoftveres architektúra közvetlenül alakítja a vizuális környezetet, miközben a technológia és a fény organikus, interaktív térként kapcsolódik össze. Szász Tibor a projekt szoftveres hátteréért és a reszponzív algoritmusok kidolgozásáért felel. Ezt egészíti ki Klárik Balázs több mint egy évtizedes élő vizuális (VJ) és animációs tapasztalata, amely a vetítési struktúrát és a konkrét vizuális tartalmat határozza meg.4 A folyamatok és kaotikus rendszerek formába öntésében Rományi Luca működött közre. Az Overcharge / Túlterhelés egy interaktív fényinstalláció, amely a töltés és az energiaátvitel koncepcióját vizsgálja, reagálva a hőerőműben egykor zajló folyamatokra. Az installáció térben elhelyezett, egymással szembefordított piramisformákból épül fel. A két forma viszonya folyamatosan változik: egyik fokozatosan felülírhatja a másik működését, miközben ebbe a dinamikus rendszerbe a látogatók is beavatkozhatnak. A nézői jelenlét közvetlenül alakítja az installáció erőviszonyait. A rendszerre egyszerre akár két résztvevő is hatással lehet, így a formák közötti töltöttségi állapot és egyensúly folyamatosan módosul, vizuálisan is érzékelhetővé téve az emberi tényezőt. A mű vetítésekből és LED-fényekből épül fel. A megjelenő vonalak a rezgések játékát idézik meg: nyugalmi állapotukból kimozdulva folyamatosan változó, hullámzó moaré-mintázatokká alakulnak. A rendszer alapvető egyensúlyát az emberi beavatkozás bontja meg. Az emberi jelenlét így a nyugalmi állapot megzavarásának tényezőjeként jelenik meg, utalva arra a késztetésre is, amellyel az ember a természetes rendszereket kibillenti egyensúlyukból, hogy saját céljai szerint használja fel őket. A tervezett munka az Open Storage részben leomlott, nyitott ipari épületrészében valósul meg. A sérült architektúra belső terében az egymással szembefordított, rétegzett piramisformák válnak a fény, az energiaátvitel és a nézői beavatkozás közös felületévé.