Az inotai hőerőmű az 50-es évek legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt, csúcskorszakában egész Budapest közvilágítását és villamosforgalmát képes lett volna biztosítani. Három hatalmas, illusztris hűtőtornyát nem csak mindenki ismeri, aki a főváros felől autóval megy a Balatonra, de azt is érdemes tudni róluk, hogy újszerű vízhűtéses technológiájukkal akkoriban forradalmi újításnak számítottak, amivel Heller László és Forgó László mérnökök elnyerték az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíját. Inotának köszönhető, hogy ezek a kürtő alakú hűtőtornyok hamarosan elterjedtek a világban.
Fényszennyezésmentes szabad ég alatt a iparterület legnagyobb udvara.
A környék látképét uraló, hatvan méteres hűtőtornyok életük aktív szakaszában zárt rendszerben, légkondenzációval hűtötték a vizet, és a lehűlt folyadékot visszaforgatták a rendszerbe.
A 6000 négyzetméteres, üvegtéglák szegélyezte csarnokban ötven éve még hatalmas turbinák termelték zakatolva az áramot.
Tekergő csövek és lépcsők állnak itt össze egy mutáns ipari organizmussá.
Szabad ég alatti chillszobánk, ami délutántól szabad ég alatti tánctérré változik.
<<< This is not a rave >>>
Az erőműhöz tartozott egy lakótelep - sőt, Inotának még saját irányítószáma is volt -, az itt dolgozók családjainak pedig még strandot és művelődési házat is építettek. Utóbbi előterében Hincz Gyula és Fónyi Géza 50-es években készült mozaikjai üdvözlik a brutalista mennyezettel bíró színházterem látogatóit, ami a maga korában állítólag Közép-Európa legkiválóbb akusztikájú színháza volt.
A művelődési ház egykori étterme, ahol Kovács Margit keramikus 1957-es csodás domborműve, a Körtánc is megtalálható. Idén ez a tér zene helyett installációknak ad helyet.
POWERHOUSE OF
SOUND AND VISION
2025. 08. 28. – 08. 30.