Metzing Eszter képzőművész érzéki és testközpontú installációiban a látás és tapintás határait feszegeti. Munkáiban központi szerepet kap a latex és a biomorfikus formavilág, amiken keresztül női rítusokat, emlékezést és a test határainak feloldódását tematizálja. A boroszilikát üveg és nyers vászon anyaghasználata révén egy archaikus, mégis kortárs érzékenységű világba nyit kaput.

Zságer-Mészáros Szandra az elmúlt években több kísérleti audiovizuális projektben is részt vett, többek között a Trafóban bemutatott Transcendent Waves eseményen, valamint Inotán is. A VJ-zés mellett 3D animációkat és videoklipeket is készít, munkáiban a mozgókép és a fény plasztikus formákkal lép párbeszédbe. Metzing Eszterrel közösen készülő installációjukban organikus, biomorf felületekre vetít, ahol a fény a test és anyag határait feszegeti. A vizuál Zságer Balázs mélyből fortyogó zenéjére reagál, lüktet.

Az EXUVIA egy szenzorikus és intermediális testtapasztalat kísérlete. A cím a levetett hártyára, a testből kilépő külső rétegre utal - egyszerre jelöl valami elhagyottat és valami újat, ami épp formálódik. Az installációban latexből készült, biomorfikus formák jelennek meg, amelyeket boroszilikát üvegelemek egészítenek ki. A puha, bőrszerű és a rideg, törékeny anyagok kontrasztja egyfajta anyagi feszültséget hoz létre, amely az érzékelés határterületeit mozdítja el.

A projekció nem külső burkolatként működik, hanem a forma belső mozgásának kivetüléseként. A rávetített textúrák nem csupán világítanak, hanem élnek: mintha a testből áramló fény folyamatosan morfolná, tekeredésbe hozná a felszínt. A rétegek így nemcsak fizikailag, de észlelés szintjén is eltolódnak – a néző számára elbizonytalanodik a tárgy és a vetített kép határa.

A cél egy olyan nem-lineáris testérzékelés megteremtése, ahol a forma nem statikus, hanem állandó változásban van – a jelenlét nem rögzül, hanem átszivárog különböző anyagi és érzékelési rétegeken. A fény mint elsődleges „szövet” újraértelmezi az anyagot, a bőrszerű latex pedig érzékszervként viselkedik: elnyel, visszaver, reagál.

A tér atmoszféráját Zságer Balázs kompozíciója alakítja: a zenemű nem háttérként funkcionál, hanem aktív résztvevőként vesz részt az installáció működésében. A vizuális vetítés hangalapú triggerekre reagál, így a hang és a kép szinkronban, kvázi légzésszerű egységként működik. EXUVIA így nemcsak látványként, hanem teljes testre ható, audiovizuális élményként is megjelenik.