Bordos László Zsolt a látás és a hallás érzékelését egy szinesztetikus élményben egyesíti, amelyben a hang mozgó fénnyé, a vizuális elemek pedig hallható ritmussá alakulnak. A vetítés függőleges, oszcilláló hullámformák sávjaiból áll, melyek egy összehangolt oszcilloszkóp-rendszerre emlékeztetnek. Ondrej Skala zenéjét nem csupán kísérik a vizuális elemek, hanem azokban öltenek testet. A hullámzó mintázatok láthatóvá teszik a frekvenciákat, feltárva a mű hangzásbeli architektúráját annak kibontakozása közben. Ugyanígy, a függőleges hullámok hipnotikus mozgása és térbeli elrendezése önálló zeneiséget hordoz, a vizualitást a néző elméjében hallhatóvá téve.
A tökéletes szinkronicitásban alkalmazott hang és kép egyaránt aktiválja a hallási és a vizuális csatornákat, elmélyítve a közönséget a fokozott érzékelés állapotában. Az érzékekre történő együttes hatás és intenzívitás, felpezsdítő és felemelő élményt nyújt. A hangspektrum függőleges térbe való leképezésével Bordos egy fényhangszert hoz létre, amelyben a vetítőfelület egyszerre kottává és előadássá válik. A Vertikum egy olyan világba hívja a közönséget, ahol a hallás és a látás határai feloldódnak, valamint a „vizuális zene” a testben megélt, közösségi élménnyé formálódik.

VERTIKUM című új 3D mapping vetítése az Inotai hőerőmű monumentális ipari tereit kelti új életre egy misztikus és lenyűgöző vizuális narratíva mentén. A mű egyfajta „vizuális meditáció” az ember, a tér és a transzcendencia kapcsolatáról, a címe is erre utal: egy felfelé irányuló mozgásra, amely túlmutat a fizikai síkon, és az szellemi dimenziók felé nyit. Bordos a vertikalitás motívumán keresztül egyfajta felfelé vezető utat rajzol meg, amely az ipari romokból kiindulva emelkedik a fény és az absztrakció szférájába.

A vetítés során a geometriai formák, organikus textúrák és fénysugarak egymásba olvadva hozzák létre azt a hatást, mintha az épület maga válna immateriális objektummá.