Mary Lattimore Los Angeles-i hárfaművész, aki ambient szólómunkáiról és gazdag együttműködéseiről ismert az indie rock és kísérleti zenei színtér szereplőivel. Zenéje kecses improvizációkat ötvöz elektronikus effektekkel, álomszerű hangképeket teremtve, hangsúlyozva a hangszer éteri tulajdonságait - ami a Turbinacsarnokban emlékezetes szinergiákat ígér.
Eredetileg az észak-karolinai Asheville-ből származik, és a 2000-es években a philadelphiai underground színtéren vált ismertté pszichedelikus folkprojektek és kísérleti filmzenék révén. Első szólóalbuma, a The Withdrawing Room 2013-ban jelent meg, ezt korábbi kazettakiadványok és Jeff Zeiglerrel közös munkák előzték meg. Később olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Kurt Vile, Sharon Van Etten és a Slowdive tagjai, miközben olyan neves kiadóknál adott ki anyagokat, mint a Ghostly International vagy a Thrill Jockey.
Lattimore munkássága filmzenéket, remixeket és olyan albumokat foglal magában, amelyek új távlatokat nyitnak a hárfára épülő zenében – szintetizátorral, thereminnel, gitárral és talált hangokkal is kísérletezik. A 2018-as Hundreds of Days című albuma fontos mérföldkő volt, ezt követte a Silver Ladders (2020), amelyet Neil Halsteaddel rögzített. Folyamatosan tágította zenei határait, többek között Mac McCaughan, Paul Sukeena és Lol Tolhurst (The Cure) közreműködésével, ami végül a 2023-as Goodbye, Hotel Arkada című lemezben csúcsosodott ki. Lattimore zenéje érzelmes instrumentális történetmesélés – egyszerre bensőséges és tágas világ, amelyet a hárfa tart egyben, de sosem korlátoz.