A spanyol művész, SpY kontextuális alkotásai az egyik legeredetibb és legtöbbet emlegetett példái annak, hogyan fejlődik az urban art köztéri művészetté. Munkái az elmúlt években egyre látványosabb, nagyléptékű installációkká és beavatkozásokká váltak, amelyeket világszerte különböző városokban valósít meg.

Művészete aktívan bevonja a nézőt: egyszerre kérdez és részesít a művészi folyamatban. Koncepciói éleslátóak, formai megoldásai karakteresek, és gyakran vetnek fel alapvető kérdéseket az emberi kapcsolatok természetéről. Alkotásai párbeszédet folytatnak az adott városi környezettel: megbontják annak megszokott ritmusát, és új lehetőségeket villantanak fel arra, hogyan tekinthetünk másként a közösségi terekre. A város számára játszótér, laboratórium és inspirációs forrás egyben.

MATRIZ nevű nagyszabású installációjával SpY rendet visz az ürességbe: a mű fekete téglalapokból álló, háromdimenziós rácsszerkezetből épül fel, a levegőben felfüggesztve. A precízen elrendezett fekete formák rácsa mintha dacolna a gravitációval – építészeti pontossággal készült, a levegőben lebeg, és szigorú, csendes geometriával rendezi a teret. Az erőmű Turbinacsarnokában ez a kompozíció lebegő folyosók és oszlopok lenyűgöző térbeli konfigurációját hozza létre, amelyen a látogatók átsétálhatnak és megtapasztalhatják a lebegő építményt, ami nem funkciókat, hanem érzeteket fogad be. Ahogy a néző végighalad a művön, abbak részévé válik, léptékérzete elmosódik, állandó feszültségben a szerkezettel, távolságokat mérve, arányokat újraszámolva, tájékozódni próbálva a precíz mintázaton belül.