A parti, mint kulturális jelenség, egy közösségalapú ellenállási forma, amely az afrikai törzsi zenékből és rituálékból merítkezik. A house zenei stílus tipikusan 110 és 130 közötti percenkénti ütésszámmal lüktet, míg a techno stílus a 130-150 közötti tartományban mozog, a további stílusok még szélesebb skáláját vágnak. Az előadók elektronikus hangszereket, mint például dobgépeket, szekvencereket, szintetizátorokat, valamint digitális audiovizuális munkaállomásokat használnak. Az 1980-as évektől világméretű mozgalommá válik, nem ismeri a nemzeti és nyelvi határokat. A techno univerzális, mégis lokalizált; mindenhol jelen van, de igazán sehol sincs otthon.

Az elektronikus tánczene Magyarországra Berlinen keresztül érkezett, ahogy a rendszerváltás után a vasfüggöny mögül szabaduló fiatalok először tapasztalták meg a Nyugat szabadságának bódító ritmusát. Király Tamás underground divattervező születésnapi buliját tartják az első magyar acid partinak, amire a budapesti Fiatal Művészek Klubjában került sor 1989. szeptember 13-án.

Hogyan vált a globális elektronikus zenei hullám a kultúránk részévé? Mi köze a punkoknak a technóhoz? Miként jelent meg a rave a Duna partján, a Frank-hegyen, a Vikingben, az első Tilos bulikon, a Budavári labirintusban, a Kiscelli kriptában, a tárnoki kőfejtőben, és a budapesti fürdőkben? Mit jelentett a gazdasági érdekektől mentes közösségi partiszervezés? Hogy nézett ki egy elektronikus tánczenei összejövetel műfaji határok nélkül?

A "Party Emlékgyűjtés" című kiállítás pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. Nem úgy, mint egy hagyományos kutatási kiállítás, sokkal inkább, mint egy érzékelésalapú folyamatkiállítás, ahol az őspartiszcéna kakofóniája szólal meg és ölt testet az inotai hőerőmű alkatrészraktárának ipari tereiben. Az installációk archív anyagokon túl kortárs gyakorlatokat is bemutatnak, amelyek a partikultúrában gyökereznek, és az elmúlt harminc év során a művészeti világ szerves részévé váltak.

A Cink(Zn), DJ Dork, Peter Kozma Archive, PPML, és az XLab + Naphon, valamint társaik képviselik azt az ősvonalat, amely a magyar techno evolúcióját formálta. Ezek a csoportok nemcsak zenével, hanem vizuális művészetekkel, fény- és füsttechnikával, partivetítésekkel, dekorációkkal és jelmezekkel is hozzájárultak az underground elektronikus zene korai időszakának atmoszférájához.

Ez a kiállítás több, mint visszatekintés: kutatás, ahol az emlékmegosztás és a közösségi részvétel hangsúlyozásával a látogatók is részeseivé válhatnak ennek az élő kulturális örökségnek. A Party Archive Research Group a partit a vizuális és digitális kultúrát formáló forrásként kívánja értelmezni a legújabb kori művészettörténet kontextusában.

Party Archive Research Group:
Lukács Viola, Kitzinger Gábor, Szojánovits Andrea, Simon Liliána, Kruczler Móni

@partyarchiveresearchgroup