Azúr Kinga szobrai és installációi a tér felbomlásának, a tapasztalás illékonyságának és káprázatszerűségének, az anyag és szellem találkozásának lenyomatai.
Munkáiban a formák nem statikusak: kitágulnak és összesűrűsödnek, elmosódnak a határok, miközben az anyag egy másik dimenzióba lép át. A szobrászatot a folyamatos átalakulás és a lebegő jelenlét határozza meg: az anyag, a fény, az árnyék és az üresség párbeszédéből születnek a finoman lebegő terek.
Azúr Kinga évek óta kutatja azokat a területeket, ahol a valóság érzéki káprázata és az anyagi világ viszonylagos szabadsága összeérnek. A megszokott viszonyítási pontok feloldódásával a tapasztalásnak az érzékelhető komfortzónán kívül eső területeit kutatja, az ismeretlen kiterjedései motiválják. Installációi gyakran organikusak, máskor minimalista tisztaságúak, ám mindvégig a határok lebontását és a szemlélő belső tapasztalatát helyezik középpontba.
Művei számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek, a budapesti Godot Kortárs Művészeti Intézettől kezdve a csíkszeredai Kossuth Galérián át a Velencei-tavi Nemzetközi Szimpóziumig. A Víziószobrok sorozatában a szobrászat mozdulatlansága oldódik fel a tér és idő lüktető jelenlétében.